Tudom, tudom. Igen, a “Helló Világ!” címet a cafeblog adta meg, szóval nem túl ötletes egy első bejegyzéshez. De nekem tetszett, úgyhogy meghagytam. Most az lesz, ami az első bejegyzésekben lenni szokott. Bemutatkozom. Illetve bemutatkozunk.
Igazából sosem értettem, hogy egyes emberek miért vezetnek blogot. Azt hiszik, valaki kíváncsi rájuk? Na, ne!
Aztán a legjobb barátnőm, innentől “Fa” (ez amúgy a beceneve, ne is kérdezzétek, hogy miért, elég hosszú történet) elkezdett írni egy blogot, és engem igenis érdekelt. Hogy mi jár a fejében, mit csinált, és mit kapart utána össze róla. Sokáig győzködött, hogy írjak én is, meg hogy milyen jó, meg minden.
Amikor végre rávettem magam, nem is volt kérdés, mi lesz a témám. Nem a kusza gondolataim, nem is a szenvedésem vagy a “szerelmi életem” (haha), amelyek manapság annyira divatosak. Hanem a kutyám. Aki a fél világot jelenti nekem. 🙂 Meg a másik felét.
A becses neve Jenna, de igazából rengeteg beneceve van, a kedvencem a “Jem”, de anya “Jennerosso”-nak, illetve “Rosso”-nak hívja legszívesebben. (Ami nem tudom, honnan jött, úgy hangzanak mint valami spanyol szappanopera szereplőinek a nevei. :D.) És persze vannak még az elengedhetetlen “Jenni”, “Jennike” és “Jennamaci” meg ehhez hasonló köpedékek.
Ő egy border collie. A hagyományos fekete-fehér fajtából, gyönyörű, mogyoróbarna, értelmes szemekkel, és “aránylag széles orrlyukakkal” (ez áll a fajtaleírásban…). Termetre viszonylag kicsi, a többi borderhez képest, dehát szuka. Bár ez olyan otrombán hangzik. Jenna igazából kész hölgy…
Ő egy border collie. A legtöbb ember fejében a border collie a hiperaktívval egyenlő (már aki ismeri egyáltalán ezt a fajtát).
Szóval itt, ezen a szent helyen fogok írni az ő kis életéről. 🙂 Remélem, olvasni is fogja valaki, de ha nem, tulajdonképpen túlélem.
Kommentek